Perspektíva
A mélység a nézőponttól függ
Egy lapos képernyőnek nincs mélysége, mégis néhány ferde vonal egy tárgyat távolinak és hatalmasnak tud láttatni. Hasonlítsd össze az alábbi alakzatokat, mielőtt elolvasnád az okot.
Először nézd meg: két rúd a pályán
Két kékeszöld rúd fekszik egy sínpáron keresztben. Döntsd el, melyik rúd tűnik hosszabbnak, majd ellenőrizd a párosított ábrákat.
Megtekintési lépések
- Pillants az egész képre anélkül, hogy bármit megmérnél.
- Gyorsan döntsd el, melyik rúd tűnik hosszabbnak.
- Tarts egy darab papírt a képernyőhöz, és jelöld meg az egyik rúd hosszát.
- Csúsztasd a papírt a másik rúdhoz, és hasonlítsd össze.
A magyarázat megtekintése
Mindkét rúd pontosan 100 egység hosszú. Ez a Ponzo-illúzió, amelyet Mario Ponzo olasz pszichológus írt le 1911-ben. Az összetartó sínek távolságot sugallnak. Az agy arra következtet: ha egy tárgy ugyanakkora szélességet foglal el a retinán, de távolabbinak látszik, akkor valóságban nagyobbnak kell lennie. Így a felső rúd a tapasztalatunkban felskálázódik.
A méretállandóság működés közben
A mindennapokban a tőled távolodó barát nem látszik zsugorodni, pedig a retinádon lévő képe egyre kisebb lesz. Ez a méretállandóság: az agy a kép méretét a becsült távolsággal kombinálja, hogy a világ stabil maradjon.
A perspektivikus illúziók erre a képességre támaszkodnak. Egy valójában lapos képen meggyőző távolságjeleket adnak az agynak, az állandóság pedig a többit elvégzi.
Az a szoba, amely megváltoztatja az embereket
Az amerikai tudós, Adelbert Ames Jr. 1946-ban építette meg torzított szobáját. Résen át nézve hétköznapi, téglalap alakú szobának látszik. Valójában az egyik sarok sokkal messzebb van, mint a másik, a padló és a mennyezet pedig ferdén áll.
A távoli sarokban álló emberek aprónak tűnnek, a közeli sarokban állók óriásoknak. Számos tudományos múzeum, köztük a San Francisco-i Exploratorium is bemutatta az Ames-szobákat, mert a hatás akkor is lenyűgöző, ha az ember ismeri a titkot.
Asztalok, amelyek nem egyeznek
Roger Shepard pszichológus 1990-es, Mind Sights című könyvében két rajzolt asztallapot mutatott be: az egyik hosszú és keskeny, a másik szinte négyzet alakú. Papíron ugyanaz az alakzat, csak elforgatva. A lábak és az élek úgy hatnak, mintha az egyik asztal a mélységbe nyúlna, ezért az agy megnyújtja.
Összetartó vonalak
A párhuzamos élek, amelyek összetalálkoznak, nagy távolságot sugallnak.
Magasság a képen
A képen magasabban elhelyezkedő tárgyak gyakran távolabbinak tűnnek.
Megszokott méret
Az ismert tárgyak, például az emberek vagy az ajtók, rögzítik a méretarányunkat.
Kényszerített perspektíva a fényképeken
Az ünnepi fényképek, amelyeken emberek „tartják” a pisai ferdetornyot, a kényszerített perspektíva legjátékosabb példái. A fényképezőgép, akárcsak egyetlen szem, elveszi azt a mélységi információt, amelyet a két szemünk rendesen adna. Így egy közeli kéz és egy távoli torony úgy tud egy vonalba kerülni, mintha érintenék egymást.
A filmkészítők ugyanezt az ötletet használják méretarányos díszletekkel, a 19. századi Beuchet-székes trükk pedig olyan széken ülteti az embert, amelynek lábai és ülése valójában messze van egymástól.
Hasonlítsa össze a jelzéseket
| Hatás | Fő jelzés | Mi változik | Próbálja ki |
|---|---|---|---|
| Ponzo-illúzió (1911) | Összetartó vonalak | Érzékelt hossz | Takarja le kezével a sínpárt |
| Müller-Lyer-illúzió (1889) | Ferdén álló szárnyak | Érzékelt hossz | Lásd a jegyzetekkel ellátott változatot a főoldalon |
| Ames-szoba (1946) | Feltételezett téglalap alakú szoba | Az emberek érzékelt mérete | Keressen ferde padlóvonalakat a fényképeken |
| Shepard-asztalok (1990) | Asztallábak és élek | Érzékelt alak | Kövesse be az egyik asztallapot, majd forgassa el a másolatot |
„A távolságot nem látjuk. Következtetjük, és a következtetés meggyőzhető.”A Puff Puzzle Mang szerkesztői megjegyzése