Lehetetlen alakzatok
Vonalak, amelyek nem akarnak tárggyá válni
Ezek a rajzok olyan szilárd tárgyaknak látszanak, amelyeket meg lehetne fogni. Ha azonban figyelmesen követed őket, csendben elveszítik értelmüket. Nézz először; az ok lentebb következik.
Először nézd meg: egy gerendákból álló háromszög
Három négyzet keresztmetszetű gerenda derékszögben találkozni látszik. Szánj rá időt, és kövesd végig a formát a szemeddel vagy az ujjbegyeddel.
Megtekintési lépések
- Takard le két sarkot a kezeddel, és csak a harmadikat nézd. Úgy néz ki, mint egy valódi csatlakozás?
- Mozgasd a kezedet, hogy sorban ellenőrizd az egyes sarkokat.
- Most takarj le mindent, és kövesd végig a kékeszöld panelt a teljes körön.
- Figyeld meg, hol kerül hátra az a gerenda, amely korábban a legközelebbinek tűnt.
A magyarázat megtekintése
Minden sarok tökéletesen ésszerű derékszögű csatlakozás. A gond az, hogy három derékszög nem zárhat le egy lapos háromszöget a valós térben. A látórendszerünk alkatrészenként ellenőrzi az alakzatokat, és mindegyikkel elégedett, így az egész ellentmondása észrevétlen marad, amíg be nem járjuk az egész hurkot.
Ki rajzolta elsőként?
A svéd művész, Oscar Reutersvärd 1934-ben kockákból álló lehetetlen háromszöget vázolt, később pedig több ezer lehetetlen alakzatot rajzolt. 1958-ban Lionel Penrose pszichiáter és fia, Roger Penrose matematikus rövid tanulmányt publikált a British Journal of Psychology folyóiratban, amely a háromszöget és egy végtelen lépcsőt írt le.
M. C. Escher vitte át ezeket az ötleteket a művészetbe. A Felfelé és lefelé (1960) című litográfiáján szerzetesek járnak egy soha véget nem érő lépcsőn, a Vízesés (1961) pedig egy hurokban lefelé folyó vizet ábrázol, amely visszatér a saját forrásához.
Miért fogadja el az agy?
Amikor vonalrajzot nézünk, csomópontokat olvasunk: olyan pontokat, ahol a vonalak T, Y vagy nyíl alakban találkoznak. Minden csomópont sugallja, melyik felület van elöl. A lehetetlen alakzatok mindenhol helyes csomópontokat használnak, így a helyi bizonyítékok tiszták.
Szűk fókusz
Az éles látás csak kis területet fed le, ezért a rajzokat szakaszonként vizsgáljuk.
Rövidítések
Az agy feltételezi, hogy a rajz lehetséges tárgyat mutat, és darabonként felépíti azt.
Késői ütközés
Csak amikor a részeket összeillesztjük, válik észrevehetővé az ellentmondás.
A hangvilla, amely meggondolja magát
Másik kedvenc a blivet, amelyet néha ördögi hangvillának is neveznek, és az 1960-as években széles körben terjedt. Az egyik végéről nézve három kerek ágat, a másikról kettő téglalap alakút látunk. A középső ágnak egyszerűen nincs hová mennie.
Ugyanúgy működik, mint a háromszög: mindkét vége meggyőző, az átmenet pedig abban a részben rejtőzik, amelyet a legkevésbé alaposan nézünk.
Meg tudja valaki építeni?
A szobrászok gondosan megválasztott nézőpontból valóságosnak tüntethetik fel a lehetetlen tárgyakat. A gerendák valójában mélységükben el vannak választva vagy meg vannak hajlítva, és csak a megfelelő helyről nézve sorakoznak egy vonalba. Jól ismert nyilvános példa az ausztráliai East Perthben álló nagy Lehetetlen háromszög szobor, amelyet 1999-ben avattak fel.
Ha néhány lépést oldalt sétálsz, az illúzió szétesik, ami azt mutatja, hogy a „lehetetlen” rész sosem maga a tárgy volt. Hanem az az egyetlen nézőpont, amelyet a rajz ránk kényszerít.
Rajzold meg a sajátodat
Az izometrikus pontrács ezt könnyűvé teszi. Rajzolj egy nagy háromszöget, majd egy kisebbet belé, és kösd össze őket az oldalakkal párhuzamos rövid vonalakkal. Színezd minden L alakú panelt máshogy, és a gerendák hirtelen csavarodni látszanak majd.
A lassú rajzolás szép módja annak, hogy átérezd azt a pillanatot, amikor az alakzat a saját ceruzád alatt lehetetlenné válik.
„Minden sarok igazat mond. A hazugság csak akkor jelenik meg, amikor együtt mesélik el a történetüket.”Puff Puzzle Mang szerkesztői megjegyzés